Alapvetően ezt az elmúlt hétvégére értettem volna, de ma reggel egy csodálatos meglepetés ért, egy vonyarcról küldött, kb 10 oldalas, matricákkal teli levél formájában, amit rengetegen írtak! Sok hercegnő volt benne, meg hercegek párkeresési tanácsokkal. Én a Kati írását is könnyedén el tudtam olvasni, és most éreztem igazán, hogy mennyire rossz is, hogy ezen a nyáron nem lehetek vonyarcon, és nem játszottunk 15en rikitit. Az egyetlen dolog ami megnyugtat (kicsit) ezzel kapcsolatban, hogy tudom h a Réka se volt, meg Csilla, és Juszti se.

Ugyanakkor gondolom észrevettétek, hogy a blogírásban mostanában nem vagyok a toppon, és sajnálattal kell közölnöm, hogy ezután sem leszek, mert észt nyelvtanfolyamra járok, délután pedig dolgoznom és tanulnom kell, így nem akarok ezeken felül még azon is izgulni, hogy a blogot mikor írom. Úgyhogy ezzel felhagyok, cserébe viszont ez most egy nagyon színes bejegyzés lesz, sok képpel (amiket kb 1 órán keresztül hoztam megfelelő méretre), és a többi élményemről való beszámolást skypeon illetve majd ha hazamegyek, személyesen lehet elérni : )

Szóval most hétvégén néhány még görögországi barátommal Hiiumaa szigetét látogattuk meg. Sajnos Sandernek (észt srác, és sofőr) sokáig kellett dolgoznia, így azt a kompot amivel eredetileg mentünk volna lekéstük. A kiköt ahonnan indulnunk kellett az Tallinntól kb másfél órás autóútra található Happsaluban. Mire Happsalu közelébe érkeztünk, realizáltuk, hogy azt a kompot amit elértünk volna (20:30), már nem érjük el, így egy kis városnézést iktattunk be, ahol ez a csoportkép készült:

Majd az itt eltöltött kb fél óra után felkerekedtünk, kényelmesen odaértünk a kikötőbe, és vártuk a 21:30-as kompot. Jött is a komp, csak hogy olyan sok autó volt, hogy nem fértünk fel, így újabb egy órás várakozás vette kezdetét. Legalább a kilátás szép volt:

Ezen felül nem szegte kedvünket, hogy gyakorlatilag 3 komp ment el nélkülünk, az egy órát arra használtuk, hogy megkezdjük a bulizást. Táncoltunk, énekeltünk, és görögül beszéltünk :). Ezután 1,5 órás hajóút következett, és kb éjfélre értünk a lakásba. Majd megkezdtük az igazi szórakozást, ami egy konyhaparti volt, de nagyon jól éreztük magunkat, hiszen csak 5 óra után hajtottuk álomra a fejünket. Egyébként Hiiumaa sziget a világ 10 legszebb szigete közül az egyik, és Sander szülőhelye, így a sofőrségen túl ő volt az idegenvezetőnk is. Nagyon készült ránk, egészen szoros programot írt, de mivel az már az első komp lekésésével az teljesen felborult, így a reggeli 9:30-as ébredés egészen 12:30-ig kitolódott. Ezután felkerekedtünk, elmentünk egy étterembe, ahonnan ez a kilátás nyílt:

Azt hiszem egyetértünk, hogy a kilátás szép volt, az étel viszont kevésbé, én ugyanis csirkés tésztát ettem, amiben félig nyers volt a csirke. Viszont nem mertem szóvá tenni, mert Anni is ugyanazt evett, viszont ő se szólt semmit, szóval gondoltam ez az észt módja a csirkekészítésnek. Az ebéd vége felé azonban csak kiderült, hogy Anninak is nyers volt. Úgyhogy szóltunk érte, „bevizsgálták”, majd közölték, hogy márpedig ez nem nyers. (Nagy sztori tudom, de higgyétek el, ez akkor elég rosszul esett) Ezután felkerekedtünk, és elmentünk egy strandra, ahol a következő táblát találtam:

Gondolom mindenkinek teljesen világos, hogy ne igyon amikor fürdik. A slusszpoén a dologban, hogy a fiúk vettek sört összecsomagolva, és a sör műanyag fóliáján is ugyanez a jelzés volt! (Hát egy szigeten ez nyilván már csak így megy). A fiúk fürödtek, a lányok nem, mert sem a levegő hőmérséklete nem volt megfelelő ahhoz, hogy 10 perc alatt végezzünk a fürdéssel, több időnk pedig nem volt rá, mert sok dolgunk volt még.

Ezután elmentünk egy helyre, amit nagyon fantáziadúsan csak „Keresztek helye”-nek (vagy valami ehhez nagyon hasonlónak neveznek. A helyről 2 legenda kering. Az egyikre nem emlékszem, pedig az valahogy komolyabbnak tűnt, a svéd hódítókhoz volt valami köze, és a kereszt a jövőbeli szerencsédet hozza meg. A másik monda szerint azon a helyen egyszer 2 esküvői menet összetalálkozott, majd verekedés kezdődött, és az egyik mennyasszony, és a másik vőlegény meghalt, és azok akik életben maradtak összeházasodtak (elég logikusnak tűnik…). És itt a kereszt azt jelenti, hogy hamarosan megtalálod a párod. A keresztet pedig a természetben fellelhető dolgokból kell összerakni, anélkül, hogy a természetet károsítanád vele. Itt van hát az én szerencsém, és esküvőm jelképe:

Ezt követően az észt Eiffel tornyot tekintettük meg. Lényegében ezt egy olyan bácsi készítette akinek nagyon sok a szabadideje. Fel ugyan nem szabad menni, és 1 euró a belépő, de cserébe sok fából készül más dolgot (várat, hintákat, székeket) is láthattunk. Itt a dokumentált kép, amelynek az „én Párizsban” címet adtam.

Folytattuk utunkat a 3. legöregebb világítótorony felé. Igaz, hogy elvileg nagyon öreg a torony, ez kívülről nem látszott rajta, nagyon szép helyen volt. A feljutással viszont voltak problémák, mert egy olyan lépcsősor vezetett felfelé, ami egysávos, lehajtott fejjel kellett menni, nem volt ablak, és a lépcsők is kb fél méter magasak voltak. A kilátás viszont föntről nagyszerű volt, mert amit láttunk az erdő volt :) (na jó, meg egy kicsi tenger).

Ezután a nagy kulturális turistáskodást befejeztük, és füstölt hallal felpakolva elindultunk Sander nagynénjének a házába. Ez a ház a főút mentén volt, és körülötte nem volt semmi csak erdő. Nagyon szép volt a hely, és volt egy plusz épület, a szauna.

Igen, bizony, ez mind a szauna, ez a ház. Annyira fullos volt a dolog, hogy amikor beléptél, volt egy nappali, fotelokkal, meg hűtővel, majd kicsit beljebb egy tusoló, és legbelül volt a szauna. Természetesen mi is kipróbáltuk. Fontos megjegyezni, hogy ugye itt északon nagy hagyománya van a szaunázásnak, és itt az emberek meztelenül mennek be. Na most ettől én megijedtem eléggé, és mondtam, hogy én ezt nem merem. Aztán kiderült, hogy a meztelenség az nem olyan meztelenség, ahogy azt a magyar ember elsőre képzelné, hanem hogy maguk köré csavarják a törölközőt, és úgy nincs alattuk semmi. Szal annyira nem lett volna vészes, de mégis jól döntöttem, hogy fürdőruhában mentem, így ugyanis utána csobbanhattam a „medencében”, amiről itt is van a bizonyíték:

A szaunában egyébként volt egy ilyen levélcsomó (nem csalán) amivel jól megcsapkodtuk magunkat, és így aztán hiper-egészségesek leszünk. A szauna után grilleztünk kicsit, majd éjjel mentünk haza, amikor is 7, azaz hét fok volt. (Fun fact: múlt héten csütörtökön Tallinnban éjszaka -1, azaz mínusz egy!!! fok volt- de egyébként még elvileg itt is nyár van, bár a hőmérő higanyszála erről nem igazán győz meg.)

Aztán hazamentünk, kártyáztunk, a többiek egy darabig néztek hullócsillagokat, mert elvileg sok volt, de nekem túl hideg volt hozzá, majd nyugovóra tértünk. Másnap megint villámtempóban mentünk a kikötőbe, de miért is ne, megint lekéstünk egy kompot, pontosabban nem engedtek fel. A hajóút egészen kellemes volt, és az ég hihetetlenül kék volt:

Nagyon jó hétvége volt, örülte hogy megint láthattam a többieket. Most hétvégén a Balázzsal megyünk Parnube, ami a nyári fővárosa Észtországnak, és couchsourfölést tervezünk, de egyelőre még nem állunk túl jól. Utána hétvégén pedig érkezik Csilla, és irány Oroszország, egészen pontosan Szentpétervárra, majd haza. Szóval már csak 3 hét. Remélem otthon még meleg lesz amikor hazaérek, mert szeretnék kicsit emlékezni, hogy egészen pontosan milyen is a nyári évszak, mert itt egészen kezdem elfelejteni.

U.i: Ha még szeretnétek levelet írni, azt legkésőbb ezen a héten szerdán adjátok fel, mert sajnos a Posta néha vicces, és nagyon sok levél csak több, mint 2 hét alatt ért ide!

u.u.i.: Sajnálom, hogy a képek nem mindig vannak jó helyen, sajnos nem tudom beállítani, én nem így rendeztem el. Kis agymunka kitalálni, hogy mikor melyik képről van szó :)