HTML

EESTI

Friss topikok

  • esztipsz: @eca: Nagyon szépen köszönöm! :) Jövő héten megyek Dusnokra, hagyjuk ki a bankokat! :) (2012.08.23. 14:18) Határozottan nem szeretnék kacsafejet találni az ágyamban…
  • eca: egyébként pedig hagyjuk ezt a szűzlányos(????) nyekergést a rengeteg dolgodról,igenis vegyél erőt ... (2012.08.19. 14:06) Na ez... na ez megér egy bejegyzést
  • Apa..apa..apafej!: Lefagyott a blog, a bundikenyéren megavasodott az olaj, hát mi van? (2012.08.13. 14:37) Eső, szél, 15 fok
  • esztipsz: @Apa..apa..apafej!: iróóónia ;) amúgy pedig a kocsma köré nagyon is indokolt az idézőjel, ugyanis ... (2012.07.17. 23:03) Sertéspörkölt nokedlivel
  • Apa..apa..apafej!: Szia Eszty! Nézd meg a gmail-os címedet, a Rékáék lakhatási körülményeiről szóló cikket küldtem, ... (2012.07.16. 15:21) Ehitajate tee

Címkék

Blogajánló

Határozottan nem szeretnék kacsafejet találni az ágyamban…

2012.08.21. 01:02 esztipsz

… így teljesen önszántamból folytatom a blogomat (a szokásos ütemben, tehát legjobb esetben is még egy darab bejegyzésre számtsatok!) :) Én a csúcson akartam abbahagyni a múltkori bejegyzéssel, dehát csak visszatapsoltatok! :) Képeket viszont nemigen fogok beszúrni, mert sokáig tart méretre hozni őket, és igenis sok a dolgom:P Kezdve azzal, hogy már 2 hete észt tanfolyamra járok, szóval lassan teljesen perfekt leszek észtből. Na jó, ettől azért még elég messze járok, de tanulgatom, és határozottan állítom, hogy 20ig magabiztosan el tudok számolni. Azért hiába is származunk egy nyelvcsaládból (ti. finnugor eredetű mind a magyar, mind az észt), azért túl sok hasonlóságot nem mutat a két nyelv. Kivéve persze olyan nyelvtani dolgokat, amikről eddig nem is igazán tudtam, hogy léteznek. De azért nekünk könnyebb kiejteni a szavakat, mert a betűk legalább hasonlóak. 16-an járnak a csoportba, én ilyen plusz egy fő vagyok, velem együtt 17. Legtöbbször nem tudok részt venni a programokon, mert én tulajdonképpen dolgozni vagyok itt, szóval azt is kell csinálni, de azért az izgalmasokra igyekszem csatlakozni. Így volt ez például, amikor szerdán volt egy kirándulás Tartu-be, amit úgy tudnék definiálni, hogy Észtország Szegede. Merthogy ez az egyetemi város, így most elég kihalt volt, de attól még nagyon szép. Mondhatni dimbes-dombos, de mivel Észtország legmagasabb pontja 380 méter, ráadásul az a „hegy” nem is ott van, így ez túlzás, de lankásnak azért mondanám a tájat, nagyon sok a zöld, meg az erdő. Szép volt a város is, de csúcspontja a kirándulásnak mégiscsak a sörgyár látogatása volt. Bemehettünk a gyár részbe is, láttuk a 90 méter magas tartályokat 100ezer liter (ez az adat nem biztos, hogy helyes) sörrel. Láttuk ahogy az üvegek mozognak 30000 üveg/óra sebességgel a gyártósoron, voltunk a múzeumban (ahol magyar sörös cimkék is ki voltak állítva), és kóstolhattunk söröket. A kirándulás során kiderült, hogy az észtek a bliccelőket nyúlnak „jánes”-nak hívják, nekem ugyanis nem volt jegyem. Direkt. Az történt ugyanis, hogy nekem nem volt előre vásárolt jegyem, így a helyszínen kellett volna, direkt a tanárok mellé ültem, hogy majd ők intézkednek nekem, mert azt mondták a vonaton is lehet venni (amiben persze kételkedtem- de amúgy lehetett volna), viszont nem intézkedtek. Pedig előtte beszéltek rólam, szóval gondoltam szándékos a dolog, és hát az is volt :) szóval az oda-vissza út alatt 16 euróval rövidítettük meg az észt államot, és ugyanennyit spóroltam magamnak :).

Még egy érdekes infó, jelenleg Tallinnban 11 darab magyar van, ami több mint amire számítottam, szóval lehet, hogy elkezdtük (akár tudat alatt) bevenni Észtországot. A 11-ből két lány már gyakorlatilag ott él, ők tavaly érkeztek Erasmussal, és nagyon megtetszett nekik a hely, így maradtak. Az egyik lánynak lett is egy észt vőlegénye ez idő alatt :)

A hétvégén Parnuben voltunk, ami mint már mondtam a nyári főváros. Nagyon szép kis város, 40ezren laknak. Az idő nem volt kifejezetten jó, szombaton tudtunk ugyan kicsit strandolni, nekem a fürdéshez nem volt szerencsém, mert begyalogoltam combközépig, aztán gondoltam várok még egy kicsit, de mire letelt a kicsi elkezdett esni az eső, és innentől kezdve gyakorlatilag (hosszabb-rövidebb) megszakításokkal végig esett. De azért sokat néztünk várost, meg nekem a legjobb élményem az volt, hogy ilyen sziklákon kisétáltunk kb 1,5 km-t a tengeren egy útjelzőig, ami a kikötő kezdetét jelzi a hajóknak. Aztán a város legmenőbb éttermében (ez utólag derült ki) fogyasztottunk, majd az észt ismerőseim (akik Parnuiek alapból) elvittek magukhoz és ott dumáltunk kb kettőig majd aludtunk (ez volt a szombat). Mielőtt folytatnám a városnézést had ejtsek pár szót a szállásról (na nem mintha érdemes lenne, de legalább tanulságos). Szóval a szállásunk egy ilyen szovjet időkből itt maradt épületben volt (ez itt mondjuk egyáltalán nem szokatlan), egy focipálya mellett. Folyamatosan meccsek voltak, így a szurkolást is volt szerencsénk hallani. Papírvékony falak voltak, az ajtó fölött volt rés is, és az ablakot nem lehetett becsukni (ami ömlő eső mellett nem volt túl szerencsés). De ezeket a kellemetlenségeket a személyzet kedvessége ellensúlyozta (de komolyan). A hely egyetlen előnyét (nevezetesen, hogy a tengerpart mindössze 2 perc sétányira van) az időjárás miatt nem tudtuk kiélvezni.

Vasárnap sokáig aludtunk, mivel tudtuk, hogy esni fog, meg egyébként is megnéztünk szinte mindent már szombaton. Nagy nehezen rávettük magunkat az indulásra, elmentünk egy plázába reggelit venni, kellemesen megreggeliztünk, majd megnéztük az újonnan épített Parnu múzeumot. A múzeum nagyon új, és nagyon szép, valamint nagyon kicsi. Ettől függetlenül sikerült kb 2 órát eltöltenünk odabenn, lévén volt egy sakktábla, és játszottunk. A Balázs úgy kezdte, hogy majd lehet, hogy kérdezgetni fog, hogy mivel hogy kell lépni, mert nem nagyon tud, plusz nagyon régen látszott. Na ebben a pillanatban éreztem biztosnak a győzelmet, nem is nagyon koncentráltam, és lám 2, azaz kettő perc alatt úgy kikaptam, hogy azt se tudtam mi történt. Természetesen ezt (igazi Patyiként) nem igazán hagyhattam annyiban, így visszavágó következett, természetesen ennél már sokkal jobban koncentráltam. A Balázs egyszer fel akarta adni (nem hagytam), majd majdnem mattot adtam neki (csak ő nem ismeri a fogott bábú lép szabályt, én pedig nem voltam elég határozott, gondoltam ha hagyom hogy más bábuval lépjen, még szebb lesz a győzelmem), aztán döntetlent ajánlott (természetesen ezt sem hagytam), majd a végén elnéztem egy lépést, és hopp, még egy matt. De legalább tisztességgel küzdöttem.

A mai nap (aug. 20.) itt is nemzeti ünnep, nevezetesen az „újrafüggetlenedés” napja (vagy valami ilyesmi tükörfordításban). Így vártam valami tűzijátékot, ami persze nem volt, de más program se nagyon, csupán néhány koncert napközben, az egyikre be is mentünk, de nem találtuk, így inkább felmentünk a Radisson hotel tetejére, ahol van egy nyitott bár, és onnan néztük a naplementét.

Holnap pedig iskola, megint, de én, látjátok alvás helyett nektek írom a blogomat! Mindent az olvasókért! :)

3 komment

Na ez... na ez megér egy bejegyzést

2012.08.13. 19:05 esztipsz

p8100077_masolas_1344877735.jpg_476x357

Alapvetően ezt az elmúlt hétvégére értettem volna, de ma reggel egy csodálatos meglepetés ért, egy vonyarcról küldött, kb 10 oldalas, matricákkal teli levél formájában, amit rengetegen írtak! Sok hercegnő volt benne, meg hercegek párkeresési tanácsokkal. Én a Kati írását is könnyedén el tudtam olvasni, és most éreztem igazán, hogy mennyire rossz is, hogy ezen a nyáron nem lehetek vonyarcon, és nem játszottunk 15en rikitit. Az egyetlen dolog ami megnyugtat (kicsit) ezzel kapcsolatban, hogy tudom h a Réka se volt, meg Csilla, és Juszti se.

Ugyanakkor gondolom észrevettétek, hogy a blogírásban mostanában nem vagyok a toppon, és sajnálattal kell közölnöm, hogy ezután sem leszek, mert észt nyelvtanfolyamra járok, délután pedig dolgoznom és tanulnom kell, így nem akarok ezeken felül még azon is izgulni, hogy a blogot mikor írom. Úgyhogy ezzel felhagyok, cserébe viszont ez most egy nagyon színes bejegyzés lesz, sok képpel (amiket kb 1 órán keresztül hoztam megfelelő méretre), és a többi élményemről való beszámolást skypeon illetve majd ha hazamegyek, személyesen lehet elérni : )

Szóval most hétvégén néhány még görögországi barátommal Hiiumaa szigetét látogattuk meg. Sajnos Sandernek (észt srác, és sofőr) sokáig kellett dolgoznia, így azt a kompot amivel eredetileg mentünk volna lekéstük. A kiköt ahonnan indulnunk kellett az Tallinntól kb másfél órás autóútra található Happsaluban. Mire Happsalu közelébe érkeztünk, realizáltuk, hogy azt a kompot amit elértünk volna (20:30), már nem érjük el, így egy kis városnézést iktattunk be, ahol ez a csoportkép készült:

Majd az itt eltöltött kb fél óra után felkerekedtünk, kényelmesen odaértünk a kikötőbe, és vártuk a 21:30-as kompot. Jött is a komp, csak hogy olyan sok autó volt, hogy nem fértünk fel, így újabb egy órás várakozás vette kezdetét. Legalább a kilátás szép volt:

p8100100_masolas_1344877216.jpg_476x357

Ezen felül nem szegte kedvünket, hogy gyakorlatilag 3 komp ment el nélkülünk, az egy órát arra használtuk, hogy megkezdjük a bulizást. Táncoltunk, énekeltünk, és görögül beszéltünk :). Ezután 1,5 órás hajóút következett, és kb éjfélre értünk a lakásba. Majd megkezdtük az igazi szórakozást, ami egy konyhaparti volt, de nagyon jól éreztük magunkat, hiszen csak 5 óra után hajtottuk álomra a fejünket. Egyébként Hiiumaa sziget a világ 10 legszebb szigete közül az egyik, és Sander szülőhelye, így a sofőrségen túl ő volt az idegenvezetőnk is. Nagyon készült ránk, egészen szoros programot írt, de mivel az már az első komp lekésésével az teljesen felborult, így a reggeli 9:30-as ébredés egészen 12:30-ig kitolódott. Ezután felkerekedtünk, elmentünk egy étterembe, ahonnan ez a kilátás nyílt:

p8110202_masolas_1344877272.jpg_476x357

Azt hiszem egyetértünk, hogy a kilátás szép volt, az étel viszont kevésbé, én ugyanis csirkés tésztát ettem, amiben félig nyers volt a csirke. Viszont nem mertem szóvá tenni, mert Anni is ugyanazt evett, viszont ő se szólt semmit, szóval gondoltam ez az észt módja a csirkekészítésnek. Az ebéd vége felé azonban csak kiderült, hogy Anninak is nyers volt. Úgyhogy szóltunk érte, „bevizsgálták”, majd közölték, hogy márpedig ez nem nyers. (Nagy sztori tudom, de higgyétek el, ez akkor elég rosszul esett) Ezután felkerekedtünk, és elmentünk egy strandra, ahol a következő táblát találtam:

p8110239_masolas_1344877305.jpg_476x357

Gondolom mindenkinek teljesen világos, hogy ne igyon amikor fürdik. A slusszpoén a dologban, hogy a fiúk vettek sört összecsomagolva, és a sör műanyag fóliáján is ugyanez a jelzés volt! (Hát egy szigeten ez nyilván már csak így megy). A fiúk fürödtek, a lányok nem, mert sem a levegő hőmérséklete nem volt megfelelő ahhoz, hogy 10 perc alatt végezzünk a fürdéssel, több időnk pedig nem volt rá, mert sok dolgunk volt még.

Ezután elmentünk egy helyre, amit nagyon fantáziadúsan csak „Keresztek helye”-nek (vagy valami ehhez nagyon hasonlónak neveznek. A helyről 2 legenda kering. Az egyikre nem emlékszem, pedig az valahogy komolyabbnak tűnt, a svéd hódítókhoz volt valami köze, és a kereszt a jövőbeli szerencsédet hozza meg. A másik monda szerint azon a helyen egyszer 2 esküvői menet összetalálkozott, majd verekedés kezdődött, és az egyik mennyasszony, és a másik vőlegény meghalt, és azok akik életben maradtak összeházasodtak (elég logikusnak tűnik…). És itt a kereszt azt jelenti, hogy hamarosan megtalálod a párod. A keresztet pedig a természetben fellelhető dolgokból kell összerakni, anélkül, hogy a természetet károsítanád vele. Itt van hát az én szerencsém, és esküvőm jelképe:

p8110258_masolas_1344877337.jpg_357x476

Ezt követően az észt Eiffel tornyot tekintettük meg. Lényegében ezt egy olyan bácsi készítette akinek nagyon sok a szabadideje. Fel ugyan nem szabad menni, és 1 euró a belépő, de cserébe sok fából készül más dolgot (várat, hintákat, székeket) is láthattunk. Itt a dokumentált kép, amelynek az „én Párizsban” címet adtam.

p8110270_masolas_1344877364.jpg_357x476

Folytattuk utunkat a 3. legöregebb világítótorony felé. Igaz, hogy elvileg nagyon öreg a torony, ez kívülről nem látszott rajta, nagyon szép helyen volt. A feljutással viszont voltak problémák, mert egy olyan lépcsősor vezetett felfelé, ami egysávos, lehajtott fejjel kellett menni, nem volt ablak, és a lépcsők is kb fél méter magasak voltak. A kilátás viszont föntről nagyszerű volt, mert amit láttunk az erdő volt :) (na jó, meg egy kicsi tenger).

p8110284_masolas_1344877437.jpg_357x476

Ezután a nagy kulturális turistáskodást befejeztük, és füstölt hallal felpakolva elindultunk Sander nagynénjének a házába. Ez a ház a főút mentén volt, és körülötte nem volt semmi csak erdő. Nagyon szép volt a hely, és volt egy plusz épület, a szauna.

p8110309_masolas_1344877402.jpg_476x357

Igen, bizony, ez mind a szauna, ez a ház. Annyira fullos volt a dolog, hogy amikor beléptél, volt egy nappali, fotelokkal, meg hűtővel, majd kicsit beljebb egy tusoló, és legbelül volt a szauna. Természetesen mi is kipróbáltuk. Fontos megjegyezni, hogy ugye itt északon nagy hagyománya van a szaunázásnak, és itt az emberek meztelenül mennek be. Na most ettől én megijedtem eléggé, és mondtam, hogy én ezt nem merem. Aztán kiderült, hogy a meztelenség az nem olyan meztelenség, ahogy azt a magyar ember elsőre képzelné, hanem hogy maguk köré csavarják a törölközőt, és úgy nincs alattuk semmi. Szal annyira nem lett volna vészes, de mégis jól döntöttem, hogy fürdőruhában mentem, így ugyanis utána csobbanhattam a „medencében”, amiről itt is van a bizonyíték:

p8110323_masolas_1344877471.jpg_357x476

A szaunában egyébként volt egy ilyen levélcsomó (nem csalán) amivel jól megcsapkodtuk magunkat, és így aztán hiper-egészségesek leszünk. A szauna után grilleztünk kicsit, majd éjjel mentünk haza, amikor is 7, azaz hét fok volt. (Fun fact: múlt héten csütörtökön Tallinnban éjszaka -1, azaz mínusz egy!!! fok volt- de egyébként még elvileg itt is nyár van, bár a hőmérő higanyszála erről nem igazán győz meg.)

Aztán hazamentünk, kártyáztunk, a többiek egy darabig néztek hullócsillagokat, mert elvileg sok volt, de nekem túl hideg volt hozzá, majd nyugovóra tértünk. Másnap megint villámtempóban mentünk a kikötőbe, de miért is ne, megint lekéstünk egy kompot, pontosabban nem engedtek fel. A hajóút egészen kellemes volt, és az ég hihetetlenül kék volt:

p8120390_masolas_1344877500.jpg_357x476

Nagyon jó hétvége volt, örülte hogy megint láthattam a többieket. Most hétvégén a Balázzsal megyünk Parnube, ami a nyári fővárosa Észtországnak, és couchsourfölést tervezünk, de egyelőre még nem állunk túl jól. Utána hétvégén pedig érkezik Csilla, és irány Oroszország, egészen pontosan Szentpétervárra, majd haza. Szóval már csak 3 hét. Remélem otthon még meleg lesz amikor hazaérek, mert szeretnék kicsit emlékezni, hogy egészen pontosan milyen is a nyári évszak, mert itt egészen kezdem elfelejteni.

U.i: Ha még szeretnétek levelet írni, azt legkésőbb ezen a héten szerdán adjátok fel, mert sajnos a Posta néha vicces, és nagyon sok levél csak több, mint 2 hét alatt ért ide!

u.u.i.: Sajnálom, hogy a képek nem mindig vannak jó helyen, sajnos nem tudom beállítani, én nem így rendeztem el. Kis agymunka kitalálni, hogy mikor melyik képről van szó :)

4 komment

Eső, szél, 15 fok

2012.07.23. 23:46 esztipsz

p7230001_1343078825.jpg_1920x1080

Nincs is jobb vacsora ilyenkor, mint bundáskenyér melegszendviccsel, így ezt le is fényképeztem nektek. Magam sütöttem, így a csalafintábbak már rájöhettek, hogy legyőztem az olajtól való félelmem, bizony :)

Egyébként mostanában kezdek rájönni mit is jelent a változékony időjárás. Tegnap még 20 fok, napsütés, ma pedig 14 fokban jöttem haza, és esett egész nap az eső. Ami mondjuk azért furcsa, mert szombaton vettem esernyőt végre, és azt hittem így már kizárt, hogy esni fog, de mégsem az. Sajnos az összes cipőm elázott, így holnaptól egy 15 centis magassarkúban fogok dolgozni járni, lévén az az egyetlen vízálló cipőm. Vicces lesz, dehát a munkáért mindent... :)

A korábban elképzelt blog tematika (mindent leírok, csak kicsit később) még várat magára, ugyanis rá kell jönnöm, lusta vagyok a blogíráshoz, meg a Réka amúgy is olyan jól csinálja, szóval a családnak is van mit olvasni:) A másik ok meg az, hogy mivel van egy csomó képem, nagyon szívesen betenném őket a bejegyzésekbe, de nagyon sok idő, míg megfelelő méretre hozom őket, és azzal még nincs erőm kísérletezni.

Vasárnapi viszont volt városnézés képzeljétek. Mint már mondtam, ragyogott a nap, egy felhő se volt az égen (a 40 km/h-s széllökésektől eltekintve tökéletes időnk volt. Na mármost az úgy volt, hogy elindultunk a történeti múzeumba, de nem találtuk meg, úgyhog inkább megnéztünk egy nagy még a szovjet időkből ittmaradt emlékművet, egy német temetőt, egy dombot, a koncertközpontot (ami mellesleg egy nagyon kellemes hely), majd folytattuk utunkat az elnöki rezindencia felé. Útközben csináltunk pár képet a Magyar Nagykövetséggel (nagyon szép épület), és ezután összetalálkoztunk a magyar konzullal! Hogy ez hogy esett meg az is érdekes történet, szóval gyorsan el is mesélem: a Balázsnak kellett útlevelet csináltatnia a vízumhoz, és ezért ő találkozott a konzullal, és a konzul ráköszönt sétálás közben. Majd odamentünk bemutatkozni, és így köszöntött engem a konzul (egyébként Laci :)): "áhá, szóval te az a HÍRES Eszter". Először kicsit megijedtem, hogy vajon ő ugyan mit hallhatott, de természetesen csak jókat. Ott volt az egész konzul család, anyuka meg 2 nagyon cuki kisgyerek is. Ezután megnéztük az elnöki rezindenciát, hol pont őrségváltás volt. Szerencsésen filmre vettem, majd jó turista módjára le akartam fényképezkedni az egyik őrrel. De fegyver volt náluk ugye, szóval elször feltettem a kérdést, hogy szabad-e a fotót? Nem felelt (nyilván nem volt szabad neki), viszont a nézése felhívott keringőre, így az életemet kockáztatván felléptem az első lépcsőfokra. És ekkor égszakadás földindulás, az őr úr csattitott egyet a fegyverével, és észtül rámkiabált, hogy "Te bitang, eddig és ne tovább", vagy legalábbis valami ehhez nagyon hasonlót, így nem kockáztattam a továbbmenést. Aztán valami koncertre keveredtünk, meg valami kastélykertbe, de ennél a pontnál már túlságosan fáztam, ahhoz, hogy élvezni tudjam a programot, így ezután jöttünk haza.

Küldhetnétek egy kis jó időt, hasznát tudnám venni. Levelekkel meg mostmár óvatosan, mert van egy rakat, amit nem kaptam meg :( De ennek a miértje még nem derült ki, viszont a nyomozás folyamatban van.

Még egy dolog zárásképpen: tudom, hogy rászóltam a családra, hogy ne küldözgessenek infópontos képeket az emilcímemre, de azért amikor ma megláttam azt a sok vonyarci arcot a képen, akkor csak megörült a szívem. Így mostmár inkább bíztatnám a többi blogolvasómat is, hogy ha ilyen képküldős infópontot látnak, akkor bátran villantsák a legszebb mosolyuk, és küldjek el emailben nekem! (az legalább nem fog elveszni)

6 komment

Sertéspörkölt nokedlivel

2012.07.17. 20:58 esztipsz

p7080892_masolas_1342551592.jpg_1190x893

Tudom elég rég jelentkeztem már, de hát elég nehezen veszem rá magam, hogy az egyre jobban halmozódó infókat egyszerre osszam meg, mert ahhoz nagyon sokat kell gépelni. Ezért úgy döntöttem, hogy szépen fokozatosan beszámolok mindenről külön-külön bejegyzésben. Ma a Helsinki tripet fogom elmesélni (képpel, vagy képekkel illusztrálva), attól függően, hogy hogy engedi a blog.

Ezt a kis kirándulást 6-7-én ejtettük meg, a jegyvásárlás bonyodalmairól már szóltam, viszont azt valószínű nem tudjátok, hogy reggel 7re kellett kiérni a kikötőbe, amihez fél 6kor kellett kelni! Borzadály. De sikerült azért. Na már most azt mindenképpen el kell mondanom, hogy itt nem olyanok a kikötők, mint Görögországban, hanem sokkal inkább olyanok, mint egy reptér, egy meghatározott útvonalon juthatsz be a hajókba, és ők terelnek téged folyosókon. Göröghonban bezzeg mehet mindenki amerre csak lát : ) Felszálltunk sikerrel, megbeszéltük, hogy legfölül utazunk, ami kb 10. emeletet jelent. Így is lett kártyáztunk, és a pénzügy tételsor hátuljára számoltuk a pontokat (mert pókereztünk, e nem volt zseton, de tét nélkül mégsem olyan jó), és túrórudiban játszottunk. Na nem pöttyösben, hanem olyanban amit itt lehet kapni, és csak hasonlít az igazira, de mi akkor is túrórudinak mondjuk.

 

Szóval megérkeztünk 2,5 óra múlva 10:30-ra, az idő elég szeles volt, de kellemes. A látvány pedig ami fogadott minket, amikor Helsinki vonzáskörzetébe értünk az volt amit biztosan láttok a képen, egy ilyen tengeri erőd, egy szigeten. Első dolgunk a kikötben az volt, hogy szerezzünk egy térképet, és az első sikertelen próbálkozás után (értsd: szereztünk egy orosz Stockholm térképet) egy nem kedves fin férfi kioskjában sikerrel jártunk. Mivel a szállásra még nem mehettünk, elkezdtük a városnézést. Én kicsit túlzottan is odavoltam az épületekért (nem véletlen, hogy a végére több mint 900 képet csináltam), mindent lefényképeztem. És ott vannak kutyajátszóterek! Ezt úgy képzeljétek el, hogy ugyanolyan, mint egy játszótér, annyiban, hogy körbe van kerítve, és nincsenek benne játékok, csak hatalmas farönkök. Láttunk egy templomot, a piacteret majd egy másik templomot. Egyik sem volt nyitva, de a másodiknál egy kedves öreg bácsi (én mondjuk kicsit féltem tőle, mert ősz haja, és szakálla volt, plusz a hátizsákjából kilógott egy felmosónyél) tájékoztatott, hogy nem mehetünk be, de mondta hogy menjünk le egy ilyen kripta kávézóba, aztán nem olyan messze megtaláljuk a régi parlamentet. Mondtuk, hogy köszönjük, kérdezte, hogy honnan jöttünk. Mondtuk honnan, erre ő: „Sertéspörkölt nokedlivel. Jó napot kívánok. Boldog karácsonyt, kellemes ünnepeket. Viszontlátásra.” Akárhová megyünk, csak kiderül, hogy a magyar az világnyelv. :D Így megnéztünk a volt parlament épületét, aztán sétáltunk kicsit, és rájöttünk, hogy ebédidő van lassan, elsétáltunk egy szigetre (mondanám, hogy Helsinki Margit-szigete, de neki kicsit több van, így nem tudnám azonosítani semelyik otthoni szigetel). Onnan láttuk az állatkertet, ami szintén egy szigeten van. Majd folytattuk utunkat, láttunk egy szép parkot, meg a Nemzeti színházat (miénk kb ezerszer szebb), aztán a vidámparkot, emeletes vonatokat, az 1952-es olimpiai stadiont, ahol egy komplett Jacko szentély volt a kerítésen. Meg felmentünk a 11 emeletes toronyba, elég jó légi felvételeim lettek Helsinkiről. Majd rájöttnk, hogy ideje visszafelé igyekezni, ugyanis 6-ra jött egy régi krétai ismerősöm csak a tiszteletemre Turkuból, és addig még be is kellett jelentkezni a szállásra. Szóval a szállásra rohanásunk közben láttuk az Operaházat, a Nemzeti Múzeumot, a Parlamentet, meg valami parkot, ami a Millenárisra hasonlít nagyon. Odaértünk a szállásra (nagyon szép volt, é tényleg nagyon központi helyen volt). Majd megkérdeztük a recepcióst, hogy hova menjünk enni, javasolt helyet, elmentünk a Hanna elé, majd irány a hely. Megvacsoráztunk, mindenki heringet evett, nagyon finom volt. Aztán a szállodánk aljában volt egy kocsmaszerűség, és oda mentünk megkóstolni a finn italokat. Hannának viszont ment haza a(z emeletes!) vonata, úgyhogy kikísértük, viszont ekkorra már rendesen elkezdett esni az eső, úgyhogy visszamentünk a „kocsmába”, megittunk egy üveg akciós pezsgőt, aztán elindultunk várost nézni, de még mindig esett, így kb 15 perc után ismét a kocsma melegé válsztottuk, ahol az idő múlásával egyre több részeg finnt tekinthettünk meg. Na most a részeg finnek nem sokban különböznek a magyar részegektől, csak kicsit halkabban hangoskodnak, meg finnül beszélnek, és jobban dölöngélnek. Hála az egyik ilyen dölöngélősnek, aki nagyon ügyesen nekiment az asztalunknak, összetört 2 talpas poharat (volt még benne pezsgő szerintem!), és elvágta vele a Balázs lábát meg az én kezemet, és folyt a vérünk! Ezután elmentünk aludni.

Másnap reggel korán kelés, és irány ki a szigetre, ahol az az erőd volt. Kb délután kettőig ott voltunk, de már nagyon el voltunk fáradva, úgyhogy amikor visszaértünk elmentünk kaját venni, és a parlament lépcsőjén ebédeltünk. (Ilyet otthon senki nem tudna).

Aztán elmentünk a Nemzeti Múzeumba, megnéztünk egy sziklatemplomot, és ezután már végképp nagyon fáradtak voltunk, úgyhogy visszasétáltunk a kikötőbe, és akkorra értünk oda, amikorra kellett, de még így is volt 1 unalmas óránk, és jöttünk hazafelé.

Ezen az utón kicsit jobban megnéztük a hajót, volt benne 3 étterem, egy gyerekjátszótér, egy olyan szoba ahol kinektezni lehetett, egy színpad a gyerekeknek (volt is valami műsor, valami gyerekolimpia vagy ilyesmi), kaszinó, diszkó, meg egy bevásárlóközpont kb. Este fél11-re éreztünk be, kb fél 12re értünk haza. Nagyon jó időnk volt, le is égtem.

Következő sztori is jön néhány napon belül remélem. Egyébként felmerült egy nagyon fontos kérdésünk: szerintetek hogy merül jobban a fényképező eleme, ha kikapcsolod olyan képek között, amik kicsit távolabb vannak egymástól (mondjuk 15 lépést meg kell tenni a két kép között), vagy ha nem?

3 komment

Ehitajate tee

2012.07.06. 21:50 esztipsz

Ennek a címnek nem sok értelme van, de ez a lakásunktól számított második trolimegálló. Kimondani kb lehetetlen, illetve nem, csak a Balázs annyira nem tudja kimondani, hogy én sem.

Ezen a héten nem túlzottan sok minden történt, viszont vannak hírek! Holnap reggel például Helsinki-be megyünk hétvégére. Hajóval. Illetve, ha angolból szó szerint szeretném fordítani, akkor komp. De ez nem olyan komp ám, mint amit a magyar agy elképzel, ahova 20 autó felfér és kész, hanem valahol az ilyen komp és a Titanic között félúton. Csak ez piros és reméljük nem süllyed el. A jegyvásárlás is kellően kalandos volt, mert Észtországban hiába lehet mindent kártyával fizetni, a hajójegy foglalós oldal nem fogadja el a külföldi kártyákat. Úgyhogy kétnapi sikertelen próbálkozás után átsétáltam az irodából (VOLTAM DOLGOZNI, IGEN!!!) a kikötőbe és megvettem a jegyeket. Mint kiderült ez egy nagyon szerencsés szerencsétlenség volt, mert így egy sokkal nagyobb és lassabb hajóval megyünk, DE! 20 eurót spóroltam (10-et magamnak – de minek -, 10-et a Balázsnak)!

Ma pedig vettünk kupont, amivel 29 euróért lehet hajóval Stockholmba- és visszautazni, de ez olyan hosszú út (este 6-kor indul és reggel 10-re ér oda), hogy még kabinunk is lesz. Az még nem egészen tiszta, hogy ez mikor lesz, mert ez függ egyrészt a Tibikétől, másrészt pedig a vilniusi kiruccanástól, de valamikor július végén lesz. Jövő hétvégén pedig valószínűleg Riga! Ha valakit bosszantana, hogy miért Észtországba jöttem, ha szinte sosem vagyok itt, azoknak üzenem, hogy a fennmaradó hétvégéken az észt szigeteket és kisvárosokat fedezem majd fel.

Mára csak ennyi. Több érdekes infót is meg akartam osztani, de most egy sem jut eszembe, mert új módot találtam a blogírásra. Egy fontos infó például: ÜRES A POSTALÁDÁM!

Ha szerencsétek van, akkor a tietek viszont nem. :P

3 komment

Tudod én dolgozom....

2012.07.03. 12:21 esztipsz

... ezért nem frissül olyan gyakorisággal a blogom, mint másé, úgyhogy a kritikákat nem kell naponta komment szinten kifejezésre juttatni. Amíg én nem frissülök, addig olvassa mindenki a rekaazolimpian.blog.hu-t, ott midnig van új bejegyzés, izgalom, humor, horror, vagy romantika. Most hogy ezt tisztáztuk, akkor mesélek, hogy errefelé mi újság.

Szóval ugye mondtam, hogy szerdától csekkolni fogom a postaládám, mert hogy van kis kulcsom is hozzá, így is tettem, szerdán kinyitom, és lám 13 levél, és észt újság, meg egy reklámújság. Ki is csordult egy könnycsepp a szememből, hogy lám, mennyire aranyos az én olvasóközönségem, máris kaptam 13 levelet, el is gondolkoztam, hogy meg is érdemelnétek napi szintű bejegyzéseket, de aztán közelebbről megvizsgálva láttam, hogy ezek bizony még az előző lakónak szóló bankszámlakivonatok. De nem keseredtem el, és továbbra is minden nap (szombaton és vasárnap is!) nyitogattam a levélszekrényt, hátha. De sajnos semmi.

Egészen tegnapig. Amikor is munkába menet kinyitottam, és ott figyelt egy nagyon vastag levél, amin Patyi Zsolt szerepelt mint feladó, de mindenki írt bele kicsit. Míg vártam a buszra olvastam a levelet, és a végére a többi utas (illetve akkor még csak várakozó) elég furcsán nézett, ugyanis minden egyes részen hangosan nevetettem. És bár az egész kézzel írott levél volt (5db A/4-es oldal kb 10-es betűmérettel teleírva), csak egyetlen részt nem tudtam értelmezni (vagy lehet hogy elolvasni nem…), amit a Marci írt, hogy „bindes hetyi”. Szóval ha ezt valaki tudná nekem értelmezni, azt nagyon megköszönném, és csak remélem hogy nem valami rác betyár káromkodás. A Geri levele pedig egy stilisztikai gyönyör volt amúgy tényleg, nyilvánvaló, hogy most érettségizett. Egy dolog zavart össze, hogy úgy köszönt el, hogy Best wiskey… Na gondoltam, készül már a bankettre (haha :P). Aztán zárójelben ott volt, hogy így köszön el, mert nem ismer magyar lezárásokat, és akkor esett le, hogy nem wiskey, hanem wishes. Nagyon örültema  levélnek, úgyhogy lehet nyugodtan küldeni, nem is muszáj rá szép matricákat tenni, ahogy javasoltam, mert ezen se volt, mégse rontott az értékén. Sőt! Talán a hosszal lehet kompenzálni : ).

Ahogy már kiemeltem, én itt dolgozom, így illene arról is írnom már valamit, persze nem a titkos részeket, de a főnököm (Ági) hazament Magyarországra múlt héten, úgyhogy egyedül lettem volna az irodában, ehelyett ahogy mondani szokták „ha nincs itthon a macska, cincognak az egerek”, szóval én cincogtam. És mivel kiderült, hogy majd csak kb csütörtökre ér vissza, még mindig cincogok kicsit, meg azért dolgozok is. És megkértük az Ágit, hogy hozzon Pick szalámit (mert itt undorítóak a kolbászfélék), citromlét, meg málnás Fütyülőst, hogy legyen mit mutatni az észt cimboráimnak. Tokajit is majdnem hozattam, de azt úgy gondoltam, majd ha az észtek jönnek hozzám, mert azért mégsem lehet mindent egyszerre. Erre!!! Találtunk az egyik boltban kb 6 féle magyar bort, abból 4 volt Tokaji. Lehet kapni Törley-t is, Kotányi fűszereket, meg Mogyi rágcsálnivalókat is. Sőt! A Balázs valamelyik nap import magyar paprikát evett.

Városnézés is elkezdődött, múlt csütörtökön elmentünk egy toronyhoz, ami igazából egy Radisson hotel, de a tetején van egy étterem, ahonnan nagyon jó a kilátás. Fel is szabad csak menni, csak pechünk volt, mert aznap pont ki volt adva, pedig kb soha nem szokták. Ehelyett inkább elmentünk a tengerpartra. Csináltam szép képeket, de nagyon hideg volt. És mostanra már kultúrálódtam is. szombaton ugyanis voltunk a botanikus kertben, ami a TV-torony mellett van, ahová szintén fel akartunk menni, csak elég felhős volt az ég, úgyhogy úgy döntöttünk, inkább majd máskor visszamegyünk, és csinálunk jó képeket. Botanikus kertben csináltam egyébként csomón, mamáknak meg anyának biztos tetszeni fog. És találtam vérehulló fecskefüvet, amit meg is próbálok feltölteni képként. És odatévedtünk egy esküvőre. Aztán folytattuk a kultúra-túrát, és elmentünk egy templomhoz, amiről szintén próbálok képet feltölteni, és ott is volt egy esküvő! Aztán akartunk még várost nézni, de elkezdett ömleni az eső, úgyhogy hazajöttünk, és csináltam jacket potatot. Aztán ahogy jöttünk hazafelé, a busz (illetve troli) ablakából láttunk egy harmadik esküvőt.

Vasárnap pedig a Madhu (aki a Balázs lakótársa), csinált indiai ebédet nekünk, ahova mi voltunk meghívva, meg egy munkatársa, aki észt, 22 éves, és már 1 éve van felesége. A kaja egyébként szerintem nagyon finom volt, mi a Balázzsal vittünk Tokajit, meg sütöttünk ilyen csokis kekszeket. A menü pedig sült hal volt, meg 2 féle csirke, de nem volt olyan erősen fűszeres, mint amilyenre számítottam. A Madhu viszont kézzel evett, ami elég fura volt, de ezt úgy kezeltem, hogy utána már nem néztem arra.

Az én szobatársam elment már múlt csütörtökön haza, úgyhogy egyedül maradtam, és enyém az egész lakás (mint Loui-é, a legyek királyáé), viszont semmi más nem mondható az enyémnek, ami az övének igen, ugyanis kitakarítottam az egész lakást, még a hűtőt is, így most éppen minden ragyog, lehet készítek is pár képet : ). (Kedves olvasó, ha ezt a bekezdést nem értetted, akkor vagy túl fiatal, vagy …. Őőő túl fiatal vagy hogy értsd. ;))

Mára csak ennyi, mert tudod én dolgozom! :P

[U.I.: A képek feltöltése most nem megy, mert az a baj, hogy túl nagyok a képek, de majd megpróbálom ezt orvosolni.]

4 komment

Tere!

2012.06.24. 18:05 esztipsz

Mivel apa a kommentelésben tulajdonképpen magasra tette a lécet,és lassan az ÉN olvasóközönségem többet tud a Patyi család programjáról, mint arról, hogy mi van velem, szóval úgy éreztem ezen változtatnom kell, úgyhogy itt a második bejegyzés 2 hét után. (Az igazsághoz persze az is hozzátartozik, hogy a Zsuzsi megzsarolt, hogy ha nem írom a blogom, akkor nem ír levelet, se mesét. Ezt meg szintén nem akarnám.)

 

Megfogadom a jó tanácsot, és igyekszem kevesebbet használni az „ilyen” szót, de az egyetlen szó ami eszembe jut helyette az az „olyan”…. de majd meglátjuk! :) Szóval a címben foglalt tere az a köszönés észtül, napszaktól függetlenül. Van még egyéb érekeség is az eddig megszerzett észt tudásomból. A „paraszt” (gondolom itt parast-nak írják) azt jelenti hogy majd/később, az éjszaka pedig „öö”. Jó nyelv ez az észt, mi ?:D

 

Most szombaton volt Szent Iván éj, észtül: Jannipaev, úgyhogy elmentünk egy skanzenszerűségbe (ha angolról só szerint akarom lefordítani, akkor nyitott egű múzeum), hogy megnézzük hogy is működik itt ez a dolog. Volt egy hatalmas tűz, képeket is csináltam, csak nem mindegyik lett jó, de egyébként vettem fényképezőt, és 12 megapixeles képeket tudok vele csinálni, ha találok olyat ami jó lett, akkor majd teszek is fel. Megnézhettük a múzeumot is, sok képet csináltam arról is. Nagyon hideg volt egyébként, meg végig esett, vagyis inkább szitált az eső, pedig előtte csütörtökön, pénteken meleg volt (otthoniak kedvéért elmondom, hogy ez 20 fokot jelent, ekkor már kabát se kell :D). Szóval az esőben elg nehéz volt élvezni a programokat, de nekünk azért sikerült. Balázzsal, meg az indiai szobatársával mentem, és megbeszéltük, hogy ha ők indulnak a legerősebb férfi versenyen, akkor én indulok a legerősebb nő versenyen. (Aki ismeri a fizikai kondíciómat, az ne nevessen előre a medve bőrére, olvasson tovább és figyeljen az eredményre :P). Szóval fiúk közül Balázs lett a második legerősebb, náluk olyan feladatok voltak, mint rönkhajítás, széktartás nyújtott kézzel, majd ülve egy fát fogva kellett elhúzni a másikat. És egy észt férfi nyert, aki a feleségével Budapesten tanult. Kicsi a világ, mi? :D Megkérdeztem tőlük, hogy tudnak-e magyarul, és mondták, hogy nagyon keveset, a következőket: „Nagyon köszönöm.” És hogy: „Tessék vigyázni, az ajtók záródnak.” Mindenki érzi remélem, hogy ez a legfontosabb tudás. A metrós szöveg szerintem azért ragadt meg bennük, mert itt nincs metró, mert csak 400ezren laknak. Na de térjünk vissza a versenyre. Szóval eljött a mi, pontosabban az én időm, és nagyon sok lány indult, félelmetesen sok. Az első próbatétel gólyalábon járás volt, de mivel mindenki kezdő volt, és mert csúszott a fű, ezért kb senki nem tudott semennyit lépni. Én, hála a korábbi dusnoki tapasztalataimnak, kettőt azért tudtam lépni, de aztán én is lecsúsztam. De ez a feladat aztán nem is számított a végső eredménynél. Aztán egy u alakú fát kellet a földre tenni kapu alakban (sajnos ezt nem tudom jobban elmondani) és átlimbózni alatta, úgy hogy meg kellett fogni, és nem szabadott leérnie semmidnek. A harmadik próba pedig az volt, hogy egy kötéllel fel kellett kötnünk az egyik lábunkat, és [logikusan a másik] lábbal guggolásokat végezni. Hát ez volt számomra a legveszélyesebb feladat, lévén emlékeztem még arra a momentumra, amikor befeszítettem a kezemet, és két percig nem tudtam mozgatni, én pedig tisztában voltam vele, hogy a lábam sem edzettebb. De hát fel nem adhattam, mégis csak Patyi vagyok. Kicsit néha rámszóltak, hogy mélyebben guggoljak, de így is én csináltam a legtöbbet, bár nem tudom mennyit, de olyan 40 körül. Aztán az utolsó feladat volt, hogy egy botot kellett fogni és eltolni egymást, és hát egy észt csaj felülkerekedett, elcsúsztam a vizes füvön, és lefejeltem, pontosabban leorroltam a botot, majd hasra csúsztam :D Csodás látvány lehetett. De ha a kedves olvasónak nem lenne teljesen világos, második lettem!!! :D 2. Kb fél1-ig maradtunk az eseményen, aztán hazajöttünk. Elvileg nem kellett volna sötétnek lennie, de azért volt olyan 1 körül. Ez mondjuk szerintem annak tudható be, hogy esett végig, és nagyon felhős volt az ég.

 

Ennek az eseménynek az volt még az előny, hogy találkoztunk a Balázs német munkatársával, aki német, és szintén a német barátaival volt, hogy így már láttam, hogy valójában vannak itt kedves emberek is. Érdekességképpen elmondanám, hogy a tömegközlekedési eszközökön nincsen leszállásjelző, csak vészjelző, amit én lelkesen nyomkodtam 1 héten keresztül, de nem történt semmi, sőt még rám se szóltak, úgyhogy remélem nem lesz majd igazi vészhelyzet amíg itt vagyok. Vicces tény az is, hogy van „Kaja” és „Szolnok” nevű megálló is, amikről szintén készítettem fényképet.

 

Aki pedig azért aggódik, hogy vajon eszem-e rendesen, szeretettel értesítem, hogy igen! Sőt főzni is szoktam. Legutóbb például 30 centért (mert itt is euró van), azaz átszámítva kb 90 forintért vettem halrudakat, amik ahhoz képest finomak voltak.

 

S bár most nem hívtam fel újra a figyelmet a címemre, de szerdától kezdődően elkezdem kinyitogatni a levélszekrényemet, és nagyon szomorú leszek, ha mondjuk 10 napig nem találok benne semmit. :D Addig pedig kommentálhattok, mert azt is szeretem

9 komment

Nincs orosz akcentusom...

2012.06.19. 20:31 esztipsz

Ide is eljutunk, de kicsit később :) Itt vagyok már több, mint egy hete, mégis csak most vettem rá magam,hogy írjak végre. De mielőtt belekezdenék el kell mondanom, hogy egy nagyon fontos részt kihagytam a görög blogomból, mégpedig azt, hogy mennyire örültem a papír alapú, hagyományos levelet, amiből fél év alatt mindösszesen 1 (azaz egy) darabot kaptam (anyáék mobil-mentőcsomagját nem számolom, mert azt kifejezetten kértem), mégpedig Brezovich Andreától. J Szóval ebben a 3 (azaz három) hónapban örülnék, ha esetleg többen tudnák követni a példáját, és matricákkal tarkított leveleket küldenének. Ezért most meg is adom a címemet, már itt a legelején, hogy senki figyelmét ne kerülje el. Szerencsére itt normális latin betűkkel írnak, csakúgy, mint mi, úgyhogy ez sem okozhat senkinek gondot, tehát figyelem:

Akadeemia tee 7/2 311/A, Tallinn, 12616, Estonia.

Namármost alábecsültem az itteni időjárást, kb megfagyok. Nagyon hideg van. Tudom nehéz ezt elképzelni otthon, a trópusi melegben, de én itt kérem szépen dunyhában alszok. (Jó, nem mondom, néha kicsit melegem van azért.)

Amikor ideértem 15 fok volt, és az első dolog, amit megláttam az egy svéd focicsapat volt. :D Meg kijött elém a főnököm aki egyébként nagyon jó fej :)

Különösebben nem történt az elején semmi érdekes, jó a munka, de aláírtam titoktartási szerződést, szóval semmi többet nem mondhatok!!!!

Viszont a címben foglalt sztori nagyon jó, gyorsan el is mesélem. Szóval most szombaton voltam az észtekkel óvárost nézni (VanaTallin amúgy, és van is egy ilyen ital amúgy, ami ilyen mandulalikőr-szerű, nagyon finom, de nagyon édes is), aztán a fiú (Sander) apukája, aki egyébként orosz, meghívott minket, még engem is, egy ilyen nyaralóba Tallinnon kívül sütögetni. Ahova egyébként vittem egy üveg bort is, amit még első nap vettem, hogy megbarátkozzam a lakótársammal. (Amint a mellékelt ábra mutatja - hogy megmaradt a bor-nem sikerült, mert a lány koreai, és bár lehet nincs összefüggés, de nem barátkozós, bemutatkozni is alig akart.) Meg vittem még palacsintatésztát is, és sütöttünk palacsitát olyan sütőn, amin otthon óriáspalacsintát szoktak. :) És mivel az orosz apukával, meg az ő orosz feleségével nem volt közös nyelvünk, így nem nagyon kommunikáltunk, de azért egyszer megismételtem hogy Tánya mondta, hogy Bozse Moj, meg elmeséltem apa taxi szva-bodna? Dialógját, és! Mondták nekem ehte oroszok, hogy nincs akcentusom, csak úgy mint általában a magyaroknak és a törököknek :D szal ez büszkeség, főleg úgy, hogy még az észt lány (Anni) is megerősítette, aki egyébként nem beszél, de ért oroszul. Szóval ennyi, őstehetség vagyok.

A végére hagytam viszont a legjobb dolgot, hogy képzeljétek, tegnap este kopogtattak az ajtón, és ki jött?? Egy magyar fiú, aki szintén itt van szakmai gyakorlaton, és ráadásul egy géppel is jöttünk, és előttem ült! :D Egyébként pedig a BME-re jár, gépész, a Kármánban lakik, és amúgy pedig győri. Azt hiszem erre mondják, hogy kicsi a világ. Így már van társaságom, ennek örömére megyek is meccset nézni most :)

Majd igyekszem írni. Ti meg írjatok levelet, mert van külön levélszekrényem, és van hozzá külön kis kulcs, és nagyon szeretném használni;)

1 komment