Nincs is jobb vacsora ilyenkor, mint bundáskenyér melegszendviccsel, így ezt le is fényképeztem nektek. Magam sütöttem, így a csalafintábbak már rájöhettek, hogy legyőztem az olajtól való félelmem, bizony :)
Egyébként mostanában kezdek rájönni mit is jelent a változékony időjárás. Tegnap még 20 fok, napsütés, ma pedig 14 fokban jöttem haza, és esett egész nap az eső. Ami mondjuk azért furcsa, mert szombaton vettem esernyőt végre, és azt hittem így már kizárt, hogy esni fog, de mégsem az. Sajnos az összes cipőm elázott, így holnaptól egy 15 centis magassarkúban fogok dolgozni járni, lévén az az egyetlen vízálló cipőm. Vicces lesz, dehát a munkáért mindent... :)
A korábban elképzelt blog tematika (mindent leírok, csak kicsit később) még várat magára, ugyanis rá kell jönnöm, lusta vagyok a blogíráshoz, meg a Réka amúgy is olyan jól csinálja, szóval a családnak is van mit olvasni:) A másik ok meg az, hogy mivel van egy csomó képem, nagyon szívesen betenném őket a bejegyzésekbe, de nagyon sok idő, míg megfelelő méretre hozom őket, és azzal még nincs erőm kísérletezni.
Vasárnapi viszont volt városnézés képzeljétek. Mint már mondtam, ragyogott a nap, egy felhő se volt az égen (a 40 km/h-s széllökésektől eltekintve tökéletes időnk volt. Na mármost az úgy volt, hogy elindultunk a történeti múzeumba, de nem találtuk meg, úgyhog inkább megnéztünk egy nagy még a szovjet időkből ittmaradt emlékművet, egy német temetőt, egy dombot, a koncertközpontot (ami mellesleg egy nagyon kellemes hely), majd folytattuk utunkat az elnöki rezindencia felé. Útközben csináltunk pár képet a Magyar Nagykövetséggel (nagyon szép épület), és ezután összetalálkoztunk a magyar konzullal! Hogy ez hogy esett meg az is érdekes történet, szóval gyorsan el is mesélem: a Balázsnak kellett útlevelet csináltatnia a vízumhoz, és ezért ő találkozott a konzullal, és a konzul ráköszönt sétálás közben. Majd odamentünk bemutatkozni, és így köszöntött engem a konzul (egyébként Laci :)): "áhá, szóval te az a HÍRES Eszter". Először kicsit megijedtem, hogy vajon ő ugyan mit hallhatott, de természetesen csak jókat. Ott volt az egész konzul család, anyuka meg 2 nagyon cuki kisgyerek is. Ezután megnéztük az elnöki rezindenciát, hol pont őrségváltás volt. Szerencsésen filmre vettem, majd jó turista módjára le akartam fényképezkedni az egyik őrrel. De fegyver volt náluk ugye, szóval elször feltettem a kérdést, hogy szabad-e a fotót? Nem felelt (nyilván nem volt szabad neki), viszont a nézése felhívott keringőre, így az életemet kockáztatván felléptem az első lépcsőfokra. És ekkor égszakadás földindulás, az őr úr csattitott egyet a fegyverével, és észtül rámkiabált, hogy "Te bitang, eddig és ne tovább", vagy legalábbis valami ehhez nagyon hasonlót, így nem kockáztattam a továbbmenést. Aztán valami koncertre keveredtünk, meg valami kastélykertbe, de ennél a pontnál már túlságosan fáztam, ahhoz, hogy élvezni tudjam a programot, így ezután jöttünk haza.
Küldhetnétek egy kis jó időt, hasznát tudnám venni. Levelekkel meg mostmár óvatosan, mert van egy rakat, amit nem kaptam meg :( De ennek a miértje még nem derült ki, viszont a nyomozás folyamatban van.
Még egy dolog zárásképpen: tudom, hogy rászóltam a családra, hogy ne küldözgessenek infópontos képeket az emilcímemre, de azért amikor ma megláttam azt a sok vonyarci arcot a képen, akkor csak megörült a szívem. Így mostmár inkább bíztatnám a többi blogolvasómat is, hogy ha ilyen képküldős infópontot látnak, akkor bátran villantsák a legszebb mosolyuk, és küldjek el emailben nekem! (az legalább nem fog elveszni)
