Ide is eljutunk, de kicsit később :) Itt vagyok már több, mint egy hete, mégis csak most vettem rá magam,hogy írjak végre. De mielőtt belekezdenék el kell mondanom, hogy egy nagyon fontos részt kihagytam a görög blogomból, mégpedig azt, hogy mennyire örültem a papír alapú, hagyományos levelet, amiből fél év alatt mindösszesen 1 (azaz egy) darabot kaptam (anyáék mobil-mentőcsomagját nem számolom, mert azt kifejezetten kértem), mégpedig Brezovich Andreától. J Szóval ebben a 3 (azaz három) hónapban örülnék, ha esetleg többen tudnák követni a példáját, és matricákkal tarkított leveleket küldenének. Ezért most meg is adom a címemet, már itt a legelején, hogy senki figyelmét ne kerülje el. Szerencsére itt normális latin betűkkel írnak, csakúgy, mint mi, úgyhogy ez sem okozhat senkinek gondot, tehát figyelem:
Akadeemia tee 7/2 311/A, Tallinn, 12616, Estonia.
Namármost alábecsültem az itteni időjárást, kb megfagyok. Nagyon hideg van. Tudom nehéz ezt elképzelni otthon, a trópusi melegben, de én itt kérem szépen dunyhában alszok. (Jó, nem mondom, néha kicsit melegem van azért.)
Amikor ideértem 15 fok volt, és az első dolog, amit megláttam az egy svéd focicsapat volt. :D Meg kijött elém a főnököm aki egyébként nagyon jó fej :)
Különösebben nem történt az elején semmi érdekes, jó a munka, de aláírtam titoktartási szerződést, szóval semmi többet nem mondhatok!!!!
Viszont a címben foglalt sztori nagyon jó, gyorsan el is mesélem. Szóval most szombaton voltam az észtekkel óvárost nézni (VanaTallin amúgy, és van is egy ilyen ital amúgy, ami ilyen mandulalikőr-szerű, nagyon finom, de nagyon édes is), aztán a fiú (Sander) apukája, aki egyébként orosz, meghívott minket, még engem is, egy ilyen nyaralóba Tallinnon kívül sütögetni. Ahova egyébként vittem egy üveg bort is, amit még első nap vettem, hogy megbarátkozzam a lakótársammal. (Amint a mellékelt ábra mutatja - hogy megmaradt a bor-nem sikerült, mert a lány koreai, és bár lehet nincs összefüggés, de nem barátkozós, bemutatkozni is alig akart.) Meg vittem még palacsintatésztát is, és sütöttünk palacsitát olyan sütőn, amin otthon óriáspalacsintát szoktak. :) És mivel az orosz apukával, meg az ő orosz feleségével nem volt közös nyelvünk, így nem nagyon kommunikáltunk, de azért egyszer megismételtem hogy Tánya mondta, hogy Bozse Moj, meg elmeséltem apa taxi szva-bodna? Dialógját, és! Mondták nekem ehte oroszok, hogy nincs akcentusom, csak úgy mint általában a magyaroknak és a törököknek :D szal ez büszkeség, főleg úgy, hogy még az észt lány (Anni) is megerősítette, aki egyébként nem beszél, de ért oroszul. Szóval ennyi, őstehetség vagyok.
A végére hagytam viszont a legjobb dolgot, hogy képzeljétek, tegnap este kopogtattak az ajtón, és ki jött?? Egy magyar fiú, aki szintén itt van szakmai gyakorlaton, és ráadásul egy géppel is jöttünk, és előttem ült! :D Egyébként pedig a BME-re jár, gépész, a Kármánban lakik, és amúgy pedig győri. Azt hiszem erre mondják, hogy kicsi a világ. Így már van társaságom, ennek örömére megyek is meccset nézni most :)
Majd igyekszem írni. Ti meg írjatok levelet, mert van külön levélszekrényem, és van hozzá külön kis kulcs, és nagyon szeretném használni;)